-
1 ενδυω
(fut. ἐνδύσω, aor. 1 ἐνέδυσα; для неперех. aor. 2 ἐνέδυν, pf. ἐνδέδυχα)1) одевать(ἄγαλμα τοῦ Διός Her.)
med. — одеваться (в), надевать на себя (χιτῶνα Hom.; πέπλον Soph.; ὅπλα Her.; στολήν Eur.; κροκωτόν Arph.; λεοντῆν Plat.; θώρακα Arst.):ἐνδεδυμένος ἔνδυμα γάμου NT. — одетый в брачную одежду2) тж. med. проникать, входить(εἴς τι и εἴς τινα Her., Thuc., Arph., Xen., Plat., Arst., Plut., τι и τινά Plat. и τινί Xen., Plat., Plut.)
ἐνδύεσθαι τῇ ψυχῇ Plut. — заглянуть себе в душу, т.е. прислушаться к голосу своей совести3) тж. med. брать на себя, предприниматьἐνδύεσθαι τοῖς πράγμασι Plut. — захватить власть в свои руки;
ἐνδυόμενος τόλμημα τηλικοῦτον Arph. — отважившийся на подобное действие;ἐνέδυ εἰς ταύτην τέν ἐπιμέλειαν Xen. — он ревностно занялся этим вопросом -
2 ἐν-δύω
ἐν-δύω (s. δύω), 1) hineinbringen, anziehen, ankleiden, τινά, Batr.; ἐὰν πένητα γυμνὸν ἐνδύσῃς Philem. inc. 83; τὴν ἐξωμίδ' ἐνδύσω σε Ar. Lys. 1021; Thesm. 1044; στολὴν καλὴν ἐνέδυσεν (αὐτόν), bekleidete ihn mit einem schönen Gewande, Xen. Cyr. 1, 3, 3; ἐνέδυε τὰ ὅπλα 6, 4, 2; N. T.; ἐνδύσας εἰς δέρμα, einschließend, Diosc. Häufiger – 2) med. auch ἐνδύνω) mit aor. II. u. perf. act. – a) sich anziehen, anlegen; μαλακὸν δ' ἔνδυνε χιτῶνα Il. 2, 42; ἔνδυνε περὶ στήϑεσσι χιτῶνα 10, 21; χιτῶν' ἐνδῠσα 5, 736; öfter in tmesi; πέπλον ἐνδύς Soph. Tr. 756; ἐνδύσεται στολήν Eur. Bacch. 853; τὸν κροκωτὸν ἐνδύου Ar. Th. 253; ἐνδυόμενος ὅπλα Her. 7, 218, wie ἐνδύντες 1, 172; τὴν λεοντῆν ἐνδέδυκα Plat. Crat. 411 a; auch pass., οὐχ ὁρᾶτε τὴν τροφὸν ζῶμ' ἐνδεδυμένην Men. bei Poll. 7, 51. – Uebertr., τόλμημα τηλικοῠτον ἐνδύεσϑαι, unternehmen, Ar. Eccl. 288; τὸν Ταρκύνιον ἐνδύεσϑαι, den T. anlegen, d. i. sich wie T. benehmen, D. Hal. 11, 5. – b) hineingehen, hineindringen; Her. 2, 121; εἴς τι, Ar. Vesp. 1010, wie Plat. Tim. 62 b; ὁ φϑόγγος ἐνδύεται εἰς τὰ ὦτα Menex. 235 c; übertr., λόγοι ἐνδύονται ταῖς ψυχαῖς τῶν ἀκουόντων, dringen ein, Xen. Cyr. 2, 1, 13; ἔρως δεινὸς ἐνδέδυκε Plat. Theaet. 169 b, wie εὔνοια ἐνδύεται ἕκαστον ἡμῶν Legg. I, 642 b; εἰς τὴν ἐπιμέλειαν, sich einer Sorge unterziehen, Xen. Cyr. 8, 1, 12; τοῖς πράγμασι, rerum potiri, Plut. Art. 28.